Az orosz - ukrán háború kapcsán körvonalazódni látszódik 5 olyan tanulság, melyekre nem csak történészként - illetve a külföldi nyilatkozatokat figyelő érdeklődőként sőt biztonságpolitikával foglalkozni szerető publicistaként - hanem egyszerű hírolvasókként is azonnal felfigyelhetünk. Ezek közül két tényező kifejezetten katonai jellegű, egy biztonságpolitikai témakörbe tartozó, kettő pedig a nemzetközi változásokra fókuszál. Nézzük ezeket sorban történész szemmel és biztonságpolitikai - katonai szempontból:
A kép forrása: www.bbc.com
1.) A magyar közvélemény reakciója. Meglepő módon a hazai lakosság fele másként reagált és gondolkodik azóta is a háborúról, mint a fejlett országok többsége. A nyugati világ (Európai Unió országai és Észak-Amerika) egyértelműen reagáltak az orosz támadásra: jogtalan agressziónak tekintették (és tekintik most is), mint ahogyan valóban az is. Szerintük ugyanis Oroszországot semmi nem jogosította fel arra (még a sokat emlegetett Minszki Szerződés sem) hogy katonailag lerohanja egy független szomszédját és lerombolja annak városait, meggyilkolja, elüldözze lakosait számtalan háborús bűnt elkövetve. Ugyanakkor a hazai közvélemény egy része - követve Orbán Viktor orosz-barát és Putyin-követő politikáját - nem agressziónak, hanem megelőző csapásnak és önvédelemnek tekinti az orosz inváziót. A meglepő gondolkodás mögött három érv szokott állni: 1. A nyugat és ördögi szervezete a NATO gonosz módon terjeszkedik Oroszország irányába, vagyis sorra magához kapcsolja (és a NATO-ba lépteti) Kelet-európai országokat, így Putyin csak önvédelemből támadja Ukrajnát (hogy ne kerüljön az is amerikai kezekbe). 2. Az ukránok magyar-ellenesek és nácik, ezért pusztulniuk kell 3. Amerika az egész világot behálózza, csakis a jóságos és bölcs Putyin állíthatja meg őket, hatalmas hadseregével. Ami a valóságot illeti: a Kelet-európai államok maguk akartak sorra csatlakozni a NATO-hoz, mint ahogyan most a finnek és svédek is erre készülnek. Döntéseikbe nem szólhat bele más állam, még Putyin sem. Ukrajna népének döntését ugyanúgy tiszteletbe kellene tartani, mint ahogyan 2004-ben a magyarok NATO csatlakozását is tiszteletben tartották. A második dolog: az ukránok közt akadnak magyar ellenesek és nácik is, mint ahogyan nálunk is vannak nácik és például román gyűlölők, de nem lehet egy 40 milliós népet (az ukránokat) egységesen nácinak és magyar-gyűlölőnek bélyegezni. (Bár még ebben az esetben sincs a dolognak köze ahhoz, hogy jogtalanul lerohanta őket egy másik ország.) Végül: hogy Amerikát a "jóságos" Putyin állítaná meg ... no comment. Putyin diktátor, aki politikai ellenfeleit meggyilkoltatja. Aki az ő rendszerét pártolja kiköltözhetne próbaképp kicsit mondjuk Nyizsnyij Novgorodba (de ez csak az én véleményem):
2.) Tévedhet a nagyhatalmak hírszerzése is. Ez a mondat, melyet néhány hete még nagyon kevés szakember osztott volna, arra a tényre épül, hogy az USA által 72 órásra, a nyugati országok szerint 4 - 5 naposra jósolt orosz invázió több hónaposra (akár több évnyi időtartamra) is elhúzódhat, hiszen a 9 legnagyobb ukrán városból még egyiket sem sikerült az oroszoknak bevenniük. Ez végzetes hírszerzési hibára utal: az orosz hadvezetés ugyanis egyértelműen nem volt tisztában az ukrán haderő ütőképességével. Ugyancsak hiba lehetett részükről, hogy meglepte őket az ukránok elszántsága, összefogása és kitartása is. Egyértelműen arra számítottak, hogy az ukrán hadvezetés már támadásuk kezdetén eltávolítja majd Zelenszkijt (erre Putyin az invázió első napjaiban egyébként többször is felszólította őket, hasztalanul) illetve azzal kalkuláltak, hogy az ukrán kiskatonák tömegesen adják majd meg magukat vagy szöknek el a frontokról. Hihették ezt a 2014-es Krím elleni támadásuk alapján is, amikor az ukránok valóban szinte harc nélkül adták fel a félszigetet. Ám most igenis harcolnak, mégpedig összetartva, a teljes lakosság példa-értékű elszántságával. Ezt nem látták előre az orosz hírszerzők, ezt nem mérték fel előzetesen, mint ahogyan az ukrán haderő ütőképességének sokkal magasabb szintje is nagyon meglepte őket. Az ukrán háború nagy tanulsága, hogy a világ legjobb hírszerző szervezetei is időnként nagyot tévedhetnek. Putyin torz világképe talán először csalta meg igazán az orosz diktátort.
3.) Nem minden a légierő, a kézi páncéltörők és drónok is hatékonyak. Régi vita a katonai szakértők körében a légierő túlértékelésének kontra alul-értékelésének kérdése és annak dilemmája, hogy CSAK légi-fölénnyel térdre kényszeríthető e egy ország. Ehhez kapcsolódik a harckocsi fegyvernem megítélésének kérdése illetve a kézi páncéltörő-fegyverek, drónok hatékonyságának talánya is egy fejlett haderő ellenében. A jelenleg zajló ukrajnai háború első 9 napja után egyelőre az látszódik, hogy pusztán légi-fölénnyel nem nyerhető meg egy háború és a harckocsik, bármilyen modernek is, sokkal olcsóbb haditechnikával is tömegesen iktathatóak ki (drónokkal, kézi páncéltörő eszközökkel). Nem véletlenül ezeket kéri és kapja most Ukrajna sok ezres tételben Nyugat-Európától. Persze hasonló tanulsággal szolgált a 2020 őszi örmény-azeri háború is, melyben az azeriek török drónokkal lőtték rommá Örményország teljes harckocsi-állományát (ami azért elavult páncélosokból állt). Az USA egy ideje nem is költ túl sokat a harckocsi-fejlesztésekre, míg az oroszok (egészen eddig az ukrajnai háborúig) makacsan ragaszkodtak a páncélos-innovációkhoz.
4.) Az orosz hadsereg legyőzhetetlensége mítosz csupán. A második világháború alapozta meg az oroszok katonai hírnevét, melyet aztán a hidegháború tovább öregbített, amikor a Szovjetunió szuperhatalommá vált, létrehozva a világ második legnagyobb hadseregét. Ám az elmúlt 9 nap számtalan orosz tévedése és hibája arra utal, hogy az orosz hadseregről kialakult nemzetközi kép, valójában egy mítosz csupán. Az ukrán országutak mentén üzemanyag-hiány miatt leállt harckocsik látványa, az elhagyott páncélosok ténye, a vártnál sokkal lassúbb előretörés, a pontatlan rakéta-támadások tömkelege, a későn megsemmisített ukrán légierő hibája, a rosszul megtervezett hadműveletek sora és a polgári lakosság értelmetlen pusztítása mind arra mutatnak rá, hogy az orosz hadsereg a legkevésbé sem legyőzhetetlen és korántsem olyan "vérprofi", mint a világ eddig hitte. Bár az orosz hadvezetés és Putyin évekig tervezhették Ukrajna lerohanását, a most látható végeredmény nem éppen egy profi haditerv illetve kivitelezés képét mutatja. Egy történelmi kitekintéssel élve: az Erich von Manstein tábornok által 1940-ben kidolgozott "Fall Gelb" hadművelet valódi sikert jelentett: alig 25 nap alatt (1940 május 10 és június 5 között) kényszerítette térdre Belgium, Hollandia, illetve Franciaország hadseregét és a brit expedíciós sereget. Az a hadművelet jól megtervezett és kivitelezett offenzíva volt, talán a hadtörténelem legprofibb katonai akciója. Ugyancsak sikeres akciónak könyvelhető el a Sivatagi vihar hadművelet is (Kuvait felszabadítására) 1991-ben és még biztosan találnák néhány jól megtervezett offenzívát a történelemben. Ám a jelenlegi orosz hadjárat egészen biztosan nem kerül majd ezek közé a későbbi történelemkönyvekben.
5.) A világ képes a teljes összefogásra. A háború egyik legnagyobb tanulsága, hogy az egész fejlett világ (nem csupán az euroatlanti régió) képes egy világméretű összefogásra a béke érdekében egy világot fenyegető agresszorral szemben. Ennek láthattuk részleteit, amikor a világ szinte minden jelentős cége, vállalata, cégcsoportja sorra jelentette be (és jelenti be azóta is folyamatosan) csatlakozását Oroszország teljes elszigeteléséhez. A szankciókat bevezető vállalatok végeérhetetlen listája napról napra gyarapszik. Nem csupán NATO vagy EU tagállamokról van szó, hanem külső hatalmakról is, szinte mindenkiről. Amit Putyin tett egy gyengébb, szuverén szomszédja teljes katonai lerohanásával (valós ok és hadüzenet nélkül) a Föld mind a 200 országában elutasításra talált. Ma úgy tűnik a világ képes egységesen fellépni biztonságpolitikai kérdésekben. Oroszország pénzügyi rendszerét máris elszigetelték, a rubel soha nem látott mértékben zuhan, az orosz GDP pedig már egy hét viszonylatában is több százalékponttal esett (és ki tudja hol áll meg). Még ha az erősebb "jogán" győz is Putyin hadserege Ukrajnában, egy szétlőtt tartományt kap majd, melynek lakói több generációra meggyűlölik az orosz megszállókat, miközben Oroszország gazdasága teljesen tönkremegy. Itt is egy történelmi analógiát említve: I. Pürrhosz a Krisztus előtti 3. században időlegesen legyőzte ugyan Rómát, de túl nagy árat fizetett érte. Híres mondása volt: „Ha még egy csatában győzünk a rómaiakon, végképp elveszünk.”
Az atomfegyverek nagyobb veszélyt jelentenek ma, mint a hidegháború idején.
Meglepő tanulsága ez a jelenlegi helyzetnek, hiszen a hidegháború lezárultával a világ fellélegezhetett és szentül hitte: most már az atomfegyverek fokozatos leszerelése következik majd és egyre távolabb kerülünk a nukleáris világégés veszélyétől. Ehhez képest Vlagyimir Putyin az ukrajnai háborúval bebizonyította: atomhatalomként bármikor megfenyegetheti a világot és megkísérelheti elpusztítani is (még ha ebbe maga is belepusztulna). Legelső nyilatkozatában (támadása megindítását követően) gyakorlatilag kimondta: ha a NATO katonákat küld Ukrajnába, akkor atomfegyverrel válaszol: „Aki megpróbál velünk ütközni, és még inkább megpróbál veszélyt jelenteni országunkra, népünkre, annak tudnia kell, hogy Oroszország válasza azonnali lesz, és olyan következményekkel jár, amilyeneket még soha nem tapasztaltak a történelmükben.” /2022.03.05.10:24/
